Milyen is volt igazából Moobius Márkanagykövetnek lenni?

Május óta viseltem a Moobius Márkanagykövet címet, lássuk, milyen is volt ez, a kék és sárga színek mögött. Még egyszer: hatalmas köszi a lehetőségért. Na de milyen élmény volt ez valójában?

A Moobius, az Alexandra Kiadócsoport online áruháza.

Egy közösség, ahol a sokféleség összeért

A legklasszabb része? Hogy egy olyan közösségbe kerültem, ahol mindenki más, és mégis egy valamiben mindenki tökegyforma. Ez pedig a könyvek szeretete. Közös beszélgetések, nagy meglepetések, örömteli, néha csalódott pillanatok. Dehát ez ilyen, nem minden könyv lehet mindenkire ugyanolyan hatással. Pozitív, támogató közeg volt, olyan, ahol minden véleménynek helye volt. Igen, még a kritikus hangoknak is.

Kulisszatitkok, amikre sose gondoltam volna

Volt szerencsénk belelátni a kiadócsoport belső világába: megismerni a kedves dolgozókat, kérdezhettünk a kiadó vezetőtől, vagy éppen egy sikeres magyar írótól, de ezek mellett a kulisszák mögé is beleshettünk, jövőbeli tervekről, a kiadó működéséről.

Könyvek, meglepik, izgi csomagbontás

Havonta lehetett választani két könyvet a megadott listáról, és még néhányat feltenni a “de örülnék még ezeknek is” listára. Ez azt jelentette, hogy a csomag mindig rejtett kettő általam választott és egy “na vajon mit küldtek?” izgalmat. Imádtam a bontogatást. Tényleg. Karácsony minden hónapban.

De! ha még nem kaptál rendszeresen recenziós könyveket, nem tudod, milyen az, amikor az öröm lassan háttérbe szorul, és előre kúszik a “muszáj” érzése. Nálam is volt egy pont, amikor ott motoszkált a fejemben, hogy lehet kilépek. Mert amikor már csak a kötelesség visz előre, abból lesznek a muszáj-posztok… és hát, azt senki sem akarja. Legfőképp én nem. És itt bizony hónapról hónapra olvasni és posztolni kellett, nálam azért felvillant a túlterheltség-jelző.

Kísérlet önmagammal

Ez az egész időszak kicsit ilyen önismereti kísérlet is volt. Figyeltem, milyen hullámzó is ez a kreatív, posztgyártós hangulat, milyen mikor semmi kedvem hozzá, és végül átcsap az igazi flow élménybe. Nem volt lineáris, de őszinte volt. Ezért szerettem.

Olyan könyveket is olvastam, amikhez sosem nyúltam volna

Na, ez az egyik legjobb része: hogy olyan köteteket is kaptam, amiket magamtól soha, de soha nem vettem volna le a polcról. És igen, volt köztük olyan, amit imádtam… meg olyan is, amitől kicsit felnéztem az égre, hogy “jó, hát ez megtörtént”, gyorsan távolítsuk el az élményt (Mocskos hétvége ugyebár 😅).

Ami még fontosabb: le mertem írni, ha valami nem tetszett. Senki nem jött értem, hogy “Zsófi, ezt át kéne írni, mert nem oké”. Sőt! A kiadó tényleg a valódi véleményre volt kíváncsi. Szóval engedjük el ezt, hogy recenziós példányokról csak jót lehet írni. Soha nem találkoztam ilyennel.